Gyuszi

2012 januárjában kezdtem el járni Magyari  Beck  Annához Alexander foglalkozásokra.

20 éves, mozgássérült fiú vagyok, elektromos kerekesszéket használok, állandó ülő életmódra kényszerülve. 

Állandó ízületi fájdalmaim, nagyfokú gerincferdülésem volt. Az egyes mozdulatokat kísérő, gyakori,  számomra mégis  újból és újból váratlanul fellépő erőteljes fájdalmak miatt  tele voltam félelemmel minden újtól. Nem tudok talpra állni, egyensúlyérzékem nem működik kielégítően, izmaim elernyedtek a mozgáshiánytól.

A fájdalomtól való félelmeim egészen kisgyerekkoromban alakultak ki, mert nagyon sok kellemetlen élményben volt részem. Gyakran leestem, nem tudtam megtartani a testemet  ülő  helyzetben, ha nem támasztottak meg biztonságosan. Ilyenkor a legkisebb érintésre is felborultam, rosszabb esetben egyenesen a földön találtam magamat. Azóta is a leeséstől félek a legjobban.

 Az Alexander foglalkozások hatására, az első hónapokban nagyon furcsa változásokon mentem keresztül. Ahogy elkezdtem ismerkedni a módszer hatására  önmagammal, a feszes ízületeim  lassan engedni kezdtek.

Merev csuklóm, amely már régóta meggátolt kezem használatában, elkezdett lazulni. Karomat egyre hosszabbra tudom nyújtani, ujjaimban, kezemben megjelent egy kis erő, így ismét képes lettem egy pohár, vagy az evőeszközök használatára. Kiderült számomra, hogy eddig nem voltam tisztában a saját testem érzéseivel, mindent fájdalomként éltem meg.

Mára már a gerincferdülésem szinte teljesen elmúlt, ezáltal rengeteget nőttem. Az elmúlt 10 hónap alatt kétszer kellet a ruhatáramat megújítani. :) A koponyám lassan visszakerül az állandó hátrafeszített állapotából az egyre szabadabbá váló nyakamra, ettől az artikulációm is sokat javult. 

Az ízületek kinyílásával vállam és mellkasom szélesedett, ettől a néhány hónapos korom óta állandó problémát okozó refluxom javult, és képes vagyok mélyeket lélegezni.  Testem egyes részein ismét megjelent egy kis izom, amit otthon, édesanyám segítségével jólesik megtornáztatnom. 

Az Alexander stúdióban legtöbbet Anna és Csilla foglalkozik velem, de a többi tanár és tanárjelölt is részt vesz ezeken a foglalkozásokon. Gyakran az egész csoport velem dolgozik.  

Sokat jelent nekem az, hogy  édesanyám is elkezdte tanulni az Alexander technikát. Megváltozott az érintése, már nem fáj, amikor felemel, inkább jólesik, ahogy finom érintéssel gondoskodik rólam.

Anna még verset is tanul velem, persze Alexanderesen. Legutoljára Vörösmarty Mihály Vén cigány című versét az Alexander foglalkozás közben tanultuk együtt.

 

Mostanra  megtanultam  magamon dolgozni, adom az irányokat magamnak, bár nagyon fárasztó az állandó odafigyelés, mégis azt gondolom, megéri.

"...és így vagyok a helyemen"

Cziria Kata írása

Cziria Kata

Két éve kezdtem el ismerkedni  az  Alexander módszerrel – akkor a gyógytornászom ajánlására. Előtte gyógytornára jártam, hogy a derékfájásom enyhüljön. A gyógytorna valóban teljesen megszüntette a fájdalmat, de azt éreztem, hogy ha nem tornázom aktívan, akkor visszatér a fájdalom, és kipróbáltam az Alexander módszert.

Korábban nem voltam boldog a testmagasságommal (184 cm) – mondván, hogy az alacsonyabbaknak biztos nem kell életük végéig tornázni, állandóan ezzel foglalkozni, csak engem sújt ez a nehézség. Eközben amennyire csak lehetett, próbáltam is magam összehúzni társaságban, hogy ne lógjak ki a többi lány közül.

Az Alexander módszer azonban megszerettette velem a magasságomat – ma már örülök annak, hogy nem csak a gravitáció hat rám, és húz lefelé egész nap, hanem emellett az éggel is kapcsolatban lehetek. A két irány: fölfelé és lefelé egyszerre vannak jelen a testemben, és így vagyok a helyemen. Másoktól inkább elismerő szavakat kapok, semmit azt éreznék, hogy kilógok közülük.

A fönt és lent mellett nekem még nagyon fontos, hogy az előre irányultságom mellett ne veszítsem el a kapcsolatot a mögöttem levővel, hanem ezt a két irányt is egyszerre hagyjam érvényesülni. Derékfájásom azért alakult ki, mert minden mozdulatomban (járás, lépcsőzés, valamiért nyúlás, nézés stb.) csak az előttem levőre fókuszáltam, és egyből indultam is – a hasammal. Az Alexander módszer megtanít itt és most lenni – nem rohanni úgy előre, hogy annak következtében elveszítsem a mögöttem levőket.

Egészen hétköznapi dolgokban érzékelem, hogy mi milyen irányban hat rám: ilyen például az öltözködés. Nyakpántos ruhát, vagy nehéz nyakláncot már nem veszek fel, érzem, hogy húzza lefelé a nyakamat. Ugyanígy vagyok a szűk szoknyákkal – mivel nem engedik meg a csípőnek (és így a deréknak) a megfelelő szabadságot – nem hordom őket.

Hétköznapi mozgásokban ugyanígy megtanultam érzékelni, hogy mi az, amivel ártani tudok a testemnek, és hogyan tudom a természetes, szabad mozgását megengedni. 

Ha az ajtót úgy nyitom ki, hogy szemben állok vele, az egy teljesen könnyed mozgás, ha a hátizsákomat magam előtt emelem meg, és magamhoz közel viszem hátra, nem fog fájni a hátam, ha mosogatás vagy varrás közben arra gondolok, hogy egy bárszékre támaszkodva ülök, nem okozok fájdalmat magamnak.

Most pedig babát várok, és abból amivel mindenki ijesztgetett, hogy nagyon fog fájni a derekam – semmi sem lett. Nagyon boldog terhességem végéhez közeledik, és még mindig sok helye van a babámnak, nem nyomja a belső szerveimet – úgy érzem, a baba is ég és föld között középen van, nem csak lefelé nehézkedik.

Nagy hálával köszönöm tanáromnak, Szabó Csillának, hogy megismertetett a módszerrel, és közelebb segített önmagamhoz!

Szabó Csilla Alexander-technika tanár

Magyari Beck Anna

 és Szabó Csilla

1995 szeptemberében ismerkedtem meg az Alexander technikával. Ugyanebben az évben megkezdtem tanulmányomat a Türelem Háza Alapítványi Iskolában. Egy komplex fejlesztő program keretében tanultunk, amelyben több elméleti tárgy mellett az alap az Alexander technika volt. Dr. Popper Péter pszichológiát, Dr. Kiss Zoltán funkcionális anatómiát, Dr. Sári László tibetológus a keleti gondolkodás művészetet, Lajtavári Zita a SOTE tanára  a nyugati filozófiát tanította. Az Alexander-technikát az iskola vezetőjétől, Magyari Beck Annától tanultam, aki a technikát 1993-ban hozta el Magyarországra.

2000-ben kaptam meg a magyar oklevelet, és még ebben az esztendőben Írországban nemzetközileg elismert tanár lettem.

2004-ben az ATI-nál (Alexander Technique International) szponzor tanári oklevelet kaptam, ami feljogosított arra, hogy tanárjelölteket vizsgáztathassak.

2004-től Magyari Beck Anna asszisztenseként tanítok az Alexander Stúdióban tanárjelölteket és magántanítványokat.

Tel: (20) 206-5257

csillaszabo75@freemail.hu

"Az életkedvem is visszajött. A teherbírásom megnövekedett."

Aladár gerincét 2001-ben műtötték, mert esés következtében összecsúsztak a nyaki csigolyái. Műtét előtt zsibbadt a keze oly annyira, hogy kiesett a ceruza a kezéből és zsibbadt a lába is, lábujjtól az ágyékáig. A műtét sikerült, de nem lett teljesen panaszmentes, éjszakánként gyakran fájt a lába, zsibbadt és erősen görcsölt.

Évekkel később a reumatológus orvos elküldte úszni, ami nagyon jó neki, utána jobban érzi magát. 2011-ben a gyógytornát is kiírta a doktornő, ekkor találkoztunk. Az első alkalommal mozgásvizsgálat közben feltűnt, hogy egyszerű mozdulatokra a panaszai fokozódnak és túl nagy erőt fejt ki, hogy meg tudja csinálni a feladatokat.

Az Alexander-technikát kezdtük el tanulni, hogy pontosítsuk a testérzékelését, finomítsuk-javítsuk a testéről kialakult képet. A foglalkozások alatt a panaszai enyhültek, és később is jobban érezte magát. Néhány alkalom után örömmel újságolta, hogy éjszaka, amikor a zsibbadás, fájdalom jelentkezett, ha arra gondol, amit a foglalkozásokon tanult, akkor azok elmúlnak és vissza tud aludni.

Őt idézem: „Majdnem panaszmentes lettem, igaz, nem kímélem magam. Sokszor emelgetek, cipelek, és nehéz munkát végzek. Ha komolyabb megterhelésnek vagyok kitéve, akkor előfordul, hogy zsibbad, de nem az a borzasztó érzés, ami korábban volt. Jó a közérzetem. Öt kis unokámmal biztonságban tudok játszani és foglalkozni. Az életkedvem is visszajött. A teherbírásom megnövekedett. Ha kimarad egy-egy alkalom, nagyon sajnálom, és nagyon hiányzik. Az Alexander-módszer jó hatással van rám.”

Guba Márta

Guba Márta Alexander-technika tanár és gyógytornász

2005-ben találkoztam az Alexander-módszerrel. Magyari Beck Anna és Szabó Csilla vezetésével ismerkedtem meg a módszer lényegével, a tudatos testhasználattal.

2009 júniusban lettem az Alexander-technika tanára, azóta tanítok az Alexander Stúdióban és tanulok tovább.

 Az a vágy vezérel, hogy mély tudatosságot érjek el az élet minden területén. A megszerzett elméleti tudást egyszerre értsem és érezzem. Az érzéseimet, testem üzeneteit értsem. Az elméleti tudást, minél jobban tudjam alkalmazni a gyakorlatban saját magam és mások javára.

Tel (06) 20/452-9141
gubamarti@freemail.hu

„Sohasem szabad belenyugodnunk abba, ha valamiben  rosszul  érezzük magunkat…”

Erdélyi Zenakadémián tanultam klasszikus ének szakon, ahol úgy éreztem, hogy az egyetemi rendszer és a tanári hozzáállás semmiképp nem építő jellegű. A tehetségemet mintha magamba fojtotta volna  azalatt a  három év alatt, amit ott töltöttem. Egyszerűen az egészségtelen mentalitás miatt, ami gyengébb  idegzetű  zenészeket  rosszabb esetbe le is terelt a pályáról.

Éreztem, hogy valamit változtatni kell. A zene túl erősen bennem élt, ahhoz, hogy attól forduljak el, ezért Budapestre felvételiztem egy Konziba, ahova  most  járok . Szakmailag sokkal többet kapok, mint a régi egyetememen.

Aztán a Fenti Erő Magyari Beck Annához irányított és az Alexander technikához. Anna érezte, hogy tele vagyok feszültséggel, amitől meg  kell  szabadulnom  ahhoz ,hogy könnyebb, boldogabb lehessek. Ezért elkezdtem járni Alexander foglalkozásokra.  A  hátam  egy, két találkozás után már láthatóan kiegyenesedett. Másfél hónapja járok és teljesen megváltozott a közérzetem. Velem él a testem. Eddig mintha csak hurcoltam volna magam után, most együtt járunk, együtt éneklünk, semmilyen eddig bennem élt gátlás nélkül. 

Visszatértem pár napra az erdélyi egyetememre és annyira jól éreztem magam. Már nem a kis gátlásokkal teli, bizonyítani próbálkozó kislány voltam, hanem a testében élő, mindenkivel szabadon kommunikáló, bárhol szabadon mozgó erő. Nagyon jól telt az a hétvége. Sohasem szabad belenyugodnunk abba, ha valamiben  rosszul érezzük magunkat. Ha nem jöttem volna el az egyetemről Budapestre,  most  mennyivel szegényebb lennék....

Petra

Petra hatesztendős, hamarosan iskolás lesz. Mozgékony, tevékeny, okos, szép, kick-boxol és balettozik. Amikor megérkezik testvérével és édesanyjával az Alexander Stúdióba, felragyog a napocska. Azonnal átrendezik a szobát, de senkit nem zavarnak meg az elmélyült alexanderes munkában. Előkerülnek a tollak, színes ceruzák, papírok és a kincseket tartalmazó kistáska. És megkezdődik a játék. Belakják a nagyméretű asztal alatti teret, az éppen szabad kisszobát. Nagyon elfoglaltak és nagyon élénkek. Petra amúgy korosztályában 2012-ben elnyerte a kick-box verseny első helyezettjét. Országos bajnok.

Miért van akkor szüksége az Alexander foglalkozásokra?

A múlt évben Petra eltörte a balkezét. Ez a baleset azért is okozott komoly kellemetlenséget, mert Petra balkezes. Igen ám, de nem bírta sokáig a tétlenséget, és átszoktatta magát jobbkezesnek. A törés rosszul forrt össze, ezért három hónapig gipszben kellet lennie. Az átszoktatás elszántsága okozhatta, hogy gerincferdülése lett. Hát ezért hozta el édesanyja hozzám Alexander foglalkozásokra.

Petrával öröm dolgozni. Mert amilyen élénk  amikor játszik, boxol, vagy éppen balettozik, olyan elmélyülten alexanderezünk együtt.

Egy napon, amikor befejeztem Vele a foglalkozást, arra kért, hogy most Ő dolgozhasson velem. Tanulságos, meggyőző percek következtek. Nem akarta helyére tenni a fejemet, a kezemet, nem akarta erőszakosan kiegyenesíteni a hátamat. Csak ott volt velem csendben, elmélyült figyelemmel,és érintéséből érződött, hogy szervezetében még rendben van az a feltételes reflex-rendszer, amit később betegségeink, egyoldalú megterheléseink, stresszes életünk és félelmeink, egyszóval szocializációnk során elvesztünk, és amit idősebb korunkban újra tanulhatunk F.M.Alexander technikájával egy tapasztalt tanár vezetése segítségével.

Egyikünk sem vette észre, hogy egy szemfüles Alexander tanárjelölt lencsevégre kapta a pillanatot. Ezek a fotók pedig megjelenítik: Így alexanderezik egy egészséges lelkületű gyerek, még akkor is, ha az ő szervezete müködtetésében is akad korrigálni való.    

Bizonytalanság, túlzott félénkség, koordinációs zavarok

Alexander technika és játékosság...

É. három és félévesen gyenge izomzata miatt bizonytalanul mozgott, ezért, ha tehette, anyja testébe kapaszkodott, felkéredzkedett. Új környezetben félénken viselkedett, ilyenkor „belebújt” egy játékállatka  szerepébe ha szóltak hozzá. Anyjához nagyon szoros kapcsolat fűzte, kettejükön kívül feltünően kizárta a világot, ha egy gyerek, vagy felnőtt közelített hozzá.

Az óvónőknek is feltűnt, hogy koordinációs problémái, egyensúlyzavara miatt mozgásfejlődése elmarad kortársaitól. Az anya elmondása szerint pici kora óta székelési nehézségei voltak. Három, négy naponként csak különböző technikákkal sikerült a béltisztítás. időnként egészségügyi beavatkozásokkal É. félelme nőttön nőtt, és ahogy akarata erősödött, úgy váltak ezek a napok egyre konfliktusosabbakká.

Az Alexander foglalkozások hatására beindult az izomtónus erősödése. Behunyt szemmel fogadta a tanár kezéből érkező üzenetet. Központi idegrendszere jó partnernek bizonyult. Már az  első  foglalkozás  végén, a hátán fekve nevetni, rugdalózni kezdett, s végül három szabályos jóga ászanát rögtönzött. A  harmadik óra után megváltozott a járása,  izomtónusa  jelentősen megnövekedett, az óvónő szerint jóval aktívabban, ügyesebben tornázott az óvodában, és szinte észrevétlenül tűnt el  a  báránybégetés, helyét átvette egy beszélgetős, cserfes kislány. Az utolsó foglalkozásra azzal a hírrel érkeztek, hogy az óvodában, minden beavatkozás nélkül, egyedül produkált székletet. Ezt a jelentős változást 10 Alexander foglalkozással lehetett elérni. É.-vel azonban később  még  lesz  dolga az Alexander tanárnak,  aki azon a véleményen van, hogy kisgyerekeknél ügyelni kell arra, hogy csak annyi foglalkozás legyen, ami beindítja a szükséges folyamatot, majd hagyni kell, hogy annak hatása épüljön be a gyerek normális fejlődésébe. Akiknél az első foglalkozássorozat mégsem elegendő, ott meg lehet ismételni megerősítő órákkal a beindult folyamatot. É.-nél  –  a tanár meglátása szerint  - valószínűleg szükség lesz ilyen foglalkozásokra.

Hiperaktív  gyerekek  és  az Alexander technika

Egy tanár elmondásából, aki nem szívesen dolgozott gyerekekkel

„Egy alkalommal egy óvodás korú hiperaktív fiúval keresett fel az édesanyja. Hónapokig jártak hozzám szorgalmasan, és én, aki amúgy sem foglalkoztam gyakran ilyen korú gyerekekkel, valósággal megszenvedtem ezeket a foglalkozásokat. A fiú türelmetlen volt, csak nagyon rövid, szinte másodpercekig fogadta el munkámat, állandóan csinált valamit, mozgott, kitért érintésem elől. Legszívesebben elengedtem volna már ezeket a találkozásokat, de nem volt mit tennem, mert az anya és fia kitartóan felkerestek hetenként kétszer, kifizették az óradíjat, ezért úgy éreztem, nem küldhetem el őket. Nagyon  megkönnyebbültem, amikor egy napon búcsúzni jöttek, mert egy távolabbi városba költöztek.

Mintegy tíz, tizenhárom év elteltével egy egyetemista fiú keresett fel a stúdióban, hogy Alexander órákat vegyen nálam. A foglalkozások jól teltek, összebarátkoztunk, és kiderült, hogy ugyanaz a fiú, akit kisgyerekként tanítottam. Beszéltem neki arról, milyen gyötrelmesek voltak számomra azok az órák, mennyi kudarcot és lelkiismeret furdalást jelentettek, és mennyivel hatékonyabbak ezek a mostaniak – rosszul tettem!  A fiú bántónak találta őszinteségemet és én elszégyelltem magam, amikor elmondta: máig gyermekkora legnagyobb élményét nyújtották számára találkozásaink, alig várta, hogy Alexander órákra jöhessen. Sokkal nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak érezte magát foglalkozások  után, elmélyültebben tudott játszani, jobban aludt… Bevallotta, hogy noha abban a városban ahol szüleivel lakik kitűnő egyetemen tanulhatott volna tovább, de azért vállalta a kollégiumot, hogy egyetemi évei alatt visszatérhessen az Alexander foglalkozásokra.

Mélyen hatottak rám szavai, és noha azóta sem vállalok gyakran kisgyerekeket, szívesebben inkább pedagógusokat, mert azt gondolom, az alexanderi elveket hatékonyabban képesek a gyerekekkel naponta foglalkozók átadni nekik, mint én, azt be kellett látnom, hogy ez a technika alapjaiban képes befolyásolni egy gyerek életét. Mélyen nyomot hagy idegrendszerében. A megváltozott használat pedig valóban előmozdítja az idegrendszer koordináltabb működését. Így volt ez ennél a hiperaktív fiúnál is. Az én tévedésem pedig az volt, hogy miután nem tapasztaltam azonnal kézzelfogható változást, nem számoltam a késleltetett hatással sem. Ennek lehettem tanúja a felnőtt egyetemistánál, aki a benne lezajlott folyamatot is képes volt már szavakban megfogalmazni. Azt hiszem, minden tanár számára tanulságos lehet ez a történet.”

Összefoglalva tehát:

Az Alexander technika egyszerre hat az egész személyiségre. A lelki, szellemi kiegyensúlyozatlanság jelen van az ember, így a gyerek fizikai részében.  Az  Alexander  tanár  e fizikai részen keresztül hat az egész szervezetre. S  ahogy  F.M. Alexander a dadogósról azt mondja, hogy az „idegrendszer dadog”, annak használatát kell és lehet megszüntetni, így a tanulási és magatartási zavarok, a figyelem szétszórtsága is gyakran ilyen működési zavarra vezethetők vissza.